International Toy Fair 2006, Nürnberg
2006 február 08. szerdaTagek: Modellezés, Régi Blog, kiállítás, repülõ
Először is kezdjük onnan, ahonnan abbahagytuk. Miután befejeztem septiben a napi blogomat (Visszaszámlálás), elmentem fürdeni. Mire végeztem jött apám, és már kelt is fel az egész család. Picit megkésve, de 1 óra körül elindultunk. […] Reggel szép havas tályon mentünk. Körülöttünk fenyőerdők, dombok.
10 óra felé érkeztünk meg a kiállításra. Ekkor már hatalmas autósereg vonult befele. Minden elismerésem a németek profizmusának: minden meg volt szervezve, mindenhol állt egy ember, aki útbaigazított. Egy több kilóméteres külső parkolóban, és több parkolóházban álltak az autók. A külső parkolót 2 út vágja 3 felé: egy-egy sor autó a két szélén és középen meg a Felvonulási- téri parkolóhoz hasonló szélességű hely. Mint általában (kivéve itthon) a nagyobb rendezvényeknél, itt is fokozatosan töltötték fel a parkolóhelyeket. Minket az egyik parkolóházba irányítottak. Már a parkolóház is modern kialakítású volt. 6 emeletes, de nem magasabb, mint nálunk egy három emeletes. Pont annyi belső magassága volt, hogy a kisbuszok is beférjenek. A parkolóház ét oldala között, középen volt az emelkedő, ennek emelkedése alig volt. Itt mindenki felment addig az emeletig, amelyben látott sok üres helyet, és senki nem volt olyan hülye, hogy szerencsét próbáljon az első emeleten. Ez a rendszer sokkal jobb, néhány magyarországi parkolóháznál. Nem kell keresztülmenni az összes szinten a következő meredek emelkedőhöz.
Leparkoltunk, átöltöztünk öltönybe, és nyomás a kiállítás. A parkolóházból nagy (20 személyes) liftek vittek le, és ott rögtön egy vadonatúj buszba tereltek minket. Ez végigment a parkolókon és felszedte az utasokat, majd kitett minket a központi épületnél. Modern stílusú, hatalmas üvegépületbe találtuk magunkat. Jegyeinket már itthon megvettük (asszem a Német Intézetben), ezért rögtön mentünk is befele: géppel leolvasták a kódot, és már mehetsz is (,mint a közértben a vonalkódot). Az ellenörzőkapu túloldalán eligazítópultok, térkép, ingyenes netes pult,…stb. Irány a modellező részleg!
Átvágtunk a vasútasok termén, és íme: megérkeztünk. A terem hatalmas és modern, akár csak a standok. De a kiállítók itt sokszor még fölfele is építkeznek. A kiállítás honlapja szerint 305 stand van (persze van, aki más teremben is kiállított) ebben a témában 1,2 teremben. Egyes nagyobb cégek (Robbe, Graupner) egész áruházat állítottak ki. Mi a kínai csoporttal kezdtük: ezek kisebb kínai cégek, akik egy tömbben, egy felirat alatt állítottak ki. Gondolom állami támogatással, vagy összefogással együtt jöttek el. Majd jönnek a nagyobbak is, igyekeztünk nem eltévedni a sok kiállító között. Kisebb-nagyobb sikerrel próbáltuk az egész pavilont szisztematikusan átnézni.
A továbbiakban nem untatok senkit a részletekkel: csak az érdekes újdonságokat írom le.
Először is szinte minden standon lehetett látni azokat a beltéri heliket, amelyeket már itthon is 30-40 ezerért hozzádvágnak. A koncepció kisebb változtatásokkal mindenhol ugyanaz. A külsők is kísértetiesen hasonlóak: van 3-4 fajta, és ezekbe belesorolható az összes. Valószínüleg ez lesz az idei év sztárja. Mint a tavalyi 3-4 csatis olcsó készletek, vagy előtte a kétmotoros játékrepülők. Ezek továbbfejlesztésében a szimulátocsatlakozó, a kezdőknek ajánlatos talp négy golyóval (nem’tom mi a szakkifejezése), nameg a Graupnernél láttam hozzá úszótalpat is.
A helikhez még annyit: már láttunk a Silverlit standján 10-15 centis heliket is, melyeket elengedtek, és egyhelyben lebegtek. Egy 15-20 centis helit, akár már elég jól is lehet irányítíani. Viszonylag starapabíróak is. Jellemzően Silverlit termékek.
Ami feltétlenül fontos, az a modellezés eltolása a robotika felé. Ez a folyamat már nem most kezdődött el, de konkrétan a robotok most jelentek meg. Ugyanis a Hitech és Multiplex páros egy extra meglepetéssel készültek. zenére táncoló robotok akrobatikája. És tényleg: Ultramodern technikával felszerelt robotcsapat táncolt zenére. Látványos koreografikával megszerkesztett műsort adtak elő, mely során az egyszerű üléstől, a cigánykereken ás bukfencen keresztül a kézen állásig, és a brékhez hasonló mozdulatsorig mindent megcsináltak. Mindezt csapatban, sokszor egy-két centire egymástól. Persze ez a csúcs, és nem az elérhető technika. De az elérhető technika is jelen volt. A Graupner kezdett neki többféle robot gyártásának,és fejlesztésének, melyek fém vázba ültetett standard szervókból, és az őket összekötő elektronikából álltak. Egy CD jár hoozájuk, mellyel programozhatjuk őket, viszonylag egyszerű, de sok beállítást rejtő programmal. Így akár lehet önműködő, vagy sima távirányítású robotunk is. a robotok árfekvése, pedig a szervók számától függ (kb.6-8-10-12).
Bár nem új találmány, de egyre olcsóbbak az olyan rádiók, melyek saját csatorna-beállítással, és így 100%-ig biztonságos távvezérléssel működtetnek vagy 6-8 csatornát. Ezek a rádiók megkeresik az üres csatornákat ás arra kapcsolnak rá.
Rádióknál tartva a Robbe újdonsága az immáron teljesen színes LCD kijelzős, óriási képenyővel rendelkező rádiók, melyekbe már cserélhető memóriakártya van. Lassan, ha nem tudok épp repülni, majd az FMS-el fogok játszani a rádiómon.
A shockflyer-eknél most foviláz van, főleg mivel a németeknél lesz a ?világbajnokság? (nem’tom, nem értek hozzá). Továbbá egyre extrémebb formájú gépek (ez sokszor nem csak ebben a kategóriában), nameg mindenféle pihent agyú forma (pl.: F1 autó).
Jön még persze sok kezdő készlet is: mostanába szeretik az utasszállítókat. Tehát Boing Drimeliner, vagy az Airbus legújabb gépe, ami mellesleg a világ legnagyobb gépe. És persze az elektromos nagy trainerek. Ezek általába egy kisebb (egy kisebb robbanós trainer méretű), és egy óriás méretben is megejelennek.
Hajóknál sajnos nem sok mindentörténik, mert ez a piac nagyon kicsi, és kevesen tekintenek rá mint modellre, inkább mint játék van elkönyvelve. Itt ugyanúgy a vitorlásversenyek hajói és csapatai jelennek meg modellben. Főleg a Volvo Ocean Race résztvevői.
Mint az egyik nagyobb hajós standon megerősítették: robbanós hajók után nincs érdeklődés. A többi motoros hajó meg ugyanaz a koncepció, mint évekkel ezelőtt.
A mini tengeralattjáróknál volt még a hajk közül változás: megint a felére csökkent a méretük. Most már a távirányítójuk nagyobb, mint maga a jármű. Lassan elveszik egy akváriumban is.
Kb ennyi az újdonság. Legalábbis most ennyit tudtam összeszedni. De asszem ez is elég. Go home!
Tehát 10 perc minden fontosabb standnál, és sárkányokra már nem is jutott idő. A többi terembe, meg már át se tudtunk menni. Bevállt, amitől féltem: szórakozásra nem jutott idő. Csak rohantunk!
De azért jó volt. Vissza az autóhoz a “megállónál az oldalát leeresztő” busszal, majd irány haza. Az autóból még láttuk, hogy tüzijátékot lőnek: tiszta Augusztus 20.4
Kajáltunk egyet egy Burger King-ben. Nem volt nálam a tagságim. 
Nem sokkal drágább ott a gyorsétterem: 1100-1200 helyett 1500 körül kapsz egy dupla whoppert extra méretben. Csak nem mondd a kiszolgálónak, hogy “double”, mert csak a “doppel”-t érti meg. Majd tovább haza. Az osztrákoknál –hogy ne csak dicsérjük a nyugatot– az egyik pihenőnél a wc-ben egy amolyan: “itt egy csatorna ebbe célozz!” slozit találtunk (utoljára Erdélyben láttam ilyet). Gusztustalan volt, főleg mivel valaki nagyvécézni próbált ebbe, csak sikertelenül.
Nem sokkal drágább ott a gyorsétterem: 1100-1200 helyett 1500 körül kapsz egy dupla whoppert extra méretben. Csak nem mondd a kiszolgálónak, hogy “double”, mert csak a “doppel”-t érti meg. Majd tovább haza. Az osztrákoknál –hogy ne csak dicsérjük a nyugatot– az egyik pihenőnél a wc-ben egy amolyan: “itt egy csatorna ebbe célozz!” slozit találtunk (utoljára Erdélyben láttam ilyet). Gusztustalan volt, főleg mivel valaki nagyvécézni próbált ebbe, csak sikertelenül.Jah, és a határ után megtekintettük országunk egyedülálló 7db-os szálfarmját (a túloldalon több száz volt). Lehet a föcitanárnak mondani: a négy az enyhén kevés, mert ezen kívül nyáron is szoktunk látni egyet az alföldön, tehát az már 8!
És jött a hajnal: de ez már egy másik történet. A lényeg: a kiállítás jó volt, és érdemes elmenni!
