Az első részben nagyjából mindent leírtam, amit szerintem érdemes figyelembe venni a tagelésnél. Az előző bejegyzésemben a Folksonomy, és a Taxonomy előnyeit-hátrányait elemezgettem. Végül arra a következtetésre jutottam, hogy a legjobb megoldás a kettő keverésével érhető el. Ez ugyanúgy igaz bármelyik blogra, mint a többi webalkalmazásra (ezt igazolja human kommentje is). Most pedig a saját tapasztalataimról lesz szó.

Az utóbbi időben sok blog tagelési módszerét “tanulmányoztam”. Az első részben szinte végig azt hangsúlyoztam, hogy mennyire fontos a tudatos, megtervezett tagelés. Sajnos ilyennel csak kevés helyen lehet találkozni. Hogy miért? Mert mindenki csak egy felesleges, túl sok munkát, és időt igénylő feladatot lát benne. És igazuk van!

A tagelést a legtöbb webalkalmazásban egyszerű, és gyors csoportosítási lehetőségként reklámozzák. Csak írd be a neked tetsző kulcsszavakat, és máris…! Ez az egyszerűség a felhasználó “korlátlan” szabadságában rejlik, ugyanis nem kell megfelelnie semmilyen szabálynak: se az általa létrehozott, se a mások (a többi felhasználó, vagy a webalkalmazást készítők) által létrehozott kategóriák közé nem kell besorolnia a saját szellemi termékét. Ahhoz, hogy kategóriákat hozzon létre, és azokba sorolja be a dolgait viszonylag sokat kell gondolkodnia, és egyfajta kényszerhelyzetben találja magát. A tagelésnél ez a “teher” megszűnik, hisz bármit beírhat a megfelelő mezőbe (függetlenül a többi tagtől).

Ha ebből a szemszögből nézzük a dolgot, akkor hamar rájöhetünk, hogy a tagek alapján való csoportosítás egy spontán dolog. Azt feltételezi, hogy két hasonló dologra (bejegyzésre, fotóra, videóra,…stb.) mindkét embernek ugyanaz jut az eszébe. A gondolkodást felváltja az asszociáció, ami sokkal könnyebben, kisebb erőfeszítéssel is elvégezhető. És mivel a felhasználók többsége lusta, ezért csak ritkán találkozhatunk jól átgondolt tagelési módszerrel.

Ha csak asszociáció alapján kategorizáljuk a dolgokat, akkor rengeteg taget hozunk létre. Ez, a sorozat első részében is leírt, egyik szélsőséges eset. A tagelés ezzel a módszerrel végezhető el a legkönnyebben, és bizony a legtöbb ember ezt a módszert használja. Másrészt a keresőoptimalizálás szempontjából is az egyik legjobb módszer (főleg, ha valaki azt se tudja, hogy mi az a SEO).

Tehát, ha valaki nem akar sokat bajlódni a tageléssel, akkor egy kicsit se bajlódjon vele! Sokkal jobban jár, ha a fenti módszert követi: kevesebb munka van vele, és később se kell újracímkéznie a dolgokat. Ha viszont más módszert használ, és nem építi fel elég alaposan a címkézési rendszerét, akkor előbb, vagy utóbb az újracímkézés hatalmas feladatába kell majd belevágnia, amit senkinek sem ajánlok!

< < Első rész