Eljött az ideje, hogy összegyűjtsem az iWiW kiáltvánnyal kapcsolatos tapasztalataimat, hogy ezzel kerekre zárjam a történetet, és egyben lezárjam a blog pár hónapos stagnálását.

Az egész történet úgy kezdődött, hogy turulcsiripen (alias twitter) elindult az ötletelgetés, hogy hogyan lehetne betenni az iWiWnek, illetve valahogy megmozgatni, jobb irányba tolni a szolgáltatást. A vita alapja Benjamin Adnál 1000 Ft-ot az iWiW-ért? című bejegyzése volt. Erre találtam ki ezt frappáns kis bújtatott DDoS (túlterheléses) támadást. Erre Benjamin poénból elindította a flashmob klubbot, és “ha már lúd, legyen kövér” alapon írtam hozzá egy kiáltványt. Ez amolyan “próbáljuk ki!” - online tapasztalatszerzés volt.

A kiáltvány megírásakor az volt a cél, hogy minnél szélesebb réteget szólítson meg. Ezt ráadásul erőteljes, buzdító, ráolvasós stílusban tegye, hogy minnél több embert aktivizáljon. És talán ez is lett a veszte. Ugyanis ha valaki elolvassa, és nem teljesen passzívan áll a dologhoz, akkor lesz benne egy-két mondta ami neki szól, és utána még kétszer annyi, ami másnak szól. Ez a túlsúly pedig elnyomja azt a pár jó mondatot. Tehát hiába akartam megszólítani az átlag netezőt, nem értette hogy mit akarok a fejlesztésekkel. És hiába akartam megszólítani a böngészésben jártasabb réteget, nem értették, hogy mit akarok a lassúsággal, amikor ott a facebook.

Az ismerőseim között szétküldött üzenetek alapján további problémának bizonyult, hogy el sem tudják képzelni, hogy mi lehetne az iWiW, ha nem az lenne ami. Ezért is kerültek a kiáltványba amolyan felvilágosító mondatok: nézzétek, ezt is tudnia kellene! Ám mindezt egy ilyen rövid szöveg alatt nem lehet elérni. Ennél jóval többre lenne szükség.

A kiáltvány FAQ abból a célból született, hogy elhesegesse a felesleges kérdéseket. Nagyon jó stratégiának bizonyult a kérdések azonnali megválaszolása a kiáltvány közvetlen környezetében. Ráadásul mindezt a bejegyzés részeként, és nem kommentek formájában, melyet még a kommentelők sem mindig olvasnak el.  Talán ennek is köszönhető, hogy egy idő után már nem merültek fel újabb kérdések.

A bejegyzéshez kötöttem egy kis reklámhadjáratocskát is. Ez körülbelül abból állt, hogy felkerestem az elégedetlenkedő blogokat, oldalakat, és bekommenteltem, illetve írtam a szerzőnek egy kis üzenetet a flashmob létezéséről, és hogy esetleg írhatna róla. Így született például ez a post.

Második körben pedig, kihasználva az internet adta lehetőségeket, próbáltam tájékoztatni pár online újságot. Valószínűleg ennek tudható be a publikálás után jóval később megjelenő SG cikk, melyben egyenese linkeltek rá(m). És itt jön újra a képbe a FAQ, mely a 4-500 plusz látogató mellett is nulla kommentet eredményezett. Továbbá furcsa egybeesésként lehet még felhozni az Index ezen cikkét, mely ebben a témában pont a “kampány” másnapján keletkezett.

Meg kell még említeni a téma bulvár mivoltát, mely hozzájáult a dolog népszerűségéhez, igaz én sok tekintetben (főleg az elégedetlenkedők oldaláról) nagyobb aktivitást reméltem.  Azonban szépen lassan csak összeszedtünk 100 embert a flashmob klubban.

A végére még azt fűzném a dologhoz, mint fő-fő tanulság, hogy az interneten nulla vagy kevés pénzből, sok idő ráfordításával bármilyen ügynek jó támogatottságot lehet szerezni. De ezt már úgyis mindenki tudja….