A jogvédők rájöttek, hogy a legeredményesebben erős politikai lobbival tudnak harcolni a fájlmegosztás ellen. Az államok meg rájöttek, hogy bizony jól jön nekik az a plusz bevétel, amit a jogvédő szervezetek ígérnek az internetes megosztások megszüntetése esetén. Ezért aztán egyre több olyan rémhírt hallunk, amely az internetes forgalom szabályozását, megfigyelését célozza meg kormányzati vagy éppen szövetségi szinten (EU, G8).

Ezzel csak az a probléma, hogy nem feltétlenül, illetve nem arányosan nő a bevétel a fájlcserélés megszüntetésével. És van még egy igen fontos akadály, amit ezidáig nem nagyon vettek észre.

Az emberek mindig meg fogják találni az utat a fájlcseréléshez. Ezt szinte tényként kezelhetjük. Aki meg tudta tanulni a torrentezést, az meg tudja majd tanulni a többi módszert is. Mert a torrentezés egy átlag ember számára nem épp egy egyszerű dolog. Tele van szakszavakkal, kifejezésekkel, amit érteni kell, és fel kell fogni az egész rendszer működését, hogy tényleg ki tudd használni a rendszer előnyeit. Persze nem csak torrentről lehet letölteni, de a jelenleg használt többi módszer sem sokban különbözik felhasználói szemszögből. Ha már most ennyi ember át tudja rágni magát mindezen, akkor mi lesz, ha 20 év múlva a számítógépeken, és az interneten felnőtt generáció kerül a mostani helyébe?

A mostani jogvédő kampányok többsége főként az idősebb, fizetőképes korosztályban hatásos. Egy részük személyesen nem is érintett a dologban, és ha mégis, könnyebben elhiszik a reklámok sugallta dolgokat (pl.: “kopogtat a BSA” tévhit). A fiatalabb korosztályok általában ennél jóval felvilágosultabb ebben a témakörben, és az internetnek hála sokan ismerik az ide vonatkozó törvényeket. Ha ők kerülnek majd előtérbe a jogvédőknek sokkal nehezebb dolguk lesz.