Mostanában egyre több szó esik a Vista oprendszer utódairól a Windows 7-ről, és az azt követő Midoriról. A Vistát egyesek gyenge szereplőként, mások egyenesen bukott szoftverként állítják be. Mindenesetre tény, hogy a Vista csak részben váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és elterjedésének üteme a vártnál lassabban alakul. (Pedig a Windows XP sokévi uralma igazán “kiéheztette” az embereket egy új szoftverre. Vagy talán ez a párévi megtorpanás elszoktatta az embereket az oprendszerek gyakori cserélésétől?)

Ennek a “pangásnak”, és a kezdeti érdeklődés lecsengésének köszönhetjük, hogy mindenki a jövőt lesi. Először is a Windows 7-et, ami talán kiköszörüli a Vista hibáit, majd a Midori kódnevű szupertitkos projectet, ami már egy teljesen új operációs rendszer lesz. (Hogy marad-e a Windows név azt még nem tudni.) A Midoriról érdekes, és kifejezetten jó irányba mutató infókat lehet hallani. Új nyelven íródik, teljesen nulláról építik fel, és ami talán a legfontosabb:

…a Midori egy internet-központú operációs rendszer, ami függetleníti az alkalmazásokat a hardvertől.

Tehát a labda fel van dobva: egy új verseny kezdődik.

A versenyzők
Először is a Linuxról ejtsünk pár szót. Ha a Linuxosok is követni akarják az MS-t, vagy (ahogy idáig tették) meg is akarják előzni azt, akkor hamarosan nekik is bele kell kezdeniük egy nagy projectbe. Lehet nekik sem árt, ha az alapoktól kezdik, és ami itt a legnagyobb kihívás lesz: mindezt egységesen kellene megvalósítaniuk. Ehhez nyújt némi segítséget a Vista “gyengesége” (még ha ez állítólag nem is fog sokáig tartani), mivel bővíthetik létszámukat, és így (közvetve) több erőforrást, és nagyobb visszhangot érhetnek el a fejlesztésekhez.

Egy mondatban a Mac-et is megemlíteném (, hogy a macianok se érezzék kirekesztve magukat), bár az Apple mostani piaci helyzete már egy másik történet.

Második frontként a rendszerhez alapból járó programok versenye fog kibontakozni. Itt főleg a böngészők, és a médialejátszók versenyével kell számolni, hiszen ezek azok a programok, amit a legtöbb ember használ, és az internetnek hála ez a trend csak erősödik. (A médialejátszóknál az online boltok miatt erősíti a versenyt az internet.)

Harmadik csoportként pedig az internetes programokat asztalivá “varázsló” (pl. Adobe Air), és az interneten alapuló szoftverek (pl. Joost) jelennek meg.

Mernek nagyot álmodni?
A nagy kérdés az, hogy a Microsoft mennyire álmodott nagyot? Milyen mértékben épülhetnek be a webes, vagy félig webes alkalmazások az oprendszerbe? Mennyire különülnek el ezek a normál asztali programoktól?

Ha a fenti kérdésekre majd tudjuk már a választ, egy sokkal pontosabb képet fogunk tudni festeni a kialakulni látszó versenyről. Ugyanis egy ilyen oprendszer feleslegessé teheti az AdobeAir, és GoogleGears típusú próbálkozásokat, továbbá az idáig offline programokból is könnyen online programokat eredményezhet. A kettő közötti határ nyilván összemosódik, mely pompás lehetőség lesz a webalkalmazásoknak, hogy végre teljes értékű programként kezeljék őket. Ugyanakkor remek alkalom lesz a desktop alkalmazásoknak is, hogy jobban összemossák a már meglévő online és offline szoftvereiket. Gondolok itt az asztali program mellé webes tárhelyet, online ügyfélszolgálatot, és egyéb szolgáltatásokat nyújtó alkalmazásokra.

Ha a Microsoft kevésbé mer nagyot álmodni, akkor egy újabb piac alakulhat ki, melyek az MS programjának ezirányú gyengeségeit lesznek hivatottak pótolni. Ez a folyamat már elkezdődött, ha a fentebb említett programokra gondolunk. A kérdés csak az, hogy ezek csupán egy átmeneti időszak termékei lesznek, vagy a Midori megjelenése után is fontos (és egyre fontosabb) szereplők maradnak az offline és online világ összekapcsolása során.

Esetleg egyfajta platform-versenyt is el tudok képzelni, ahol az MS, és más cégek (Adobe, Google, Mozilla, IBM)  programjai vívnak meg egymással a szent célért: egy egységes platform kialakítása érdekében. (A poén ilyen esetekben mindig ott keresendő, hogy pont a verseny miatt marad el az “egység”.)