Mikor kiderült, hogy a Twitter és a mikroblogolás igenis életképes, mindenki elkezdte másolni a receptet. Azt gondolták, hogy itt a nagy lehetőség: egy új, talán még kiforratlan alkalmazás, amivel sok pénzt kereshetnek. Ezen gondolat alapján tehát egymás után nyíltak meg a hasonló alkalmazások.

Az első körben csak magát a Twittert másolták le, és a felületen csiszoltak némit: Hátha a felhasználóbarátabb felület, vagy egy két plusz (de nem különösebben egetrengető) funkció átcsalogatja a felhasználókat. Erre remek példa a Jaiku, aki tényleg át tudott csalogatni pár húzónevet, de a Twitter elsőségéből adódó fölénye megmaradt. Vagy ide tartozik a lokalizációs elsőbbséget kihasználó magyar, és egyéb nem angol nyelvű alkalmazások. Szintén a felületben mutatott újdonságot a Plurk, így őt is ide sorolnám, bár jóval később jelent meg, mint a fentebb említettek.

Épp az előbb említett előny miatt gondolhatták mások, hogy ide nagyobb változás kell, különben nem tudják megszorongatni a telítődő piac többi szereplőjét. A mikroblogolás esetében az újdonság egy-egy új tartalom típus bevezetése volt. Próbálkoztak fájl és események megosztásával, hang, és immáron videó alapú bvlogolással is.

Nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a Google keresője esetében. A Google kitalált valami újat, és elsőként könnyű szerrel megszerezte a piaci fölényt. A követői először őt is csak lemásolták, majd később belátták, hogy esélytelen a dolog, így most egyre több google killernek, és forradalminak kikiáltott kereső jelenik meg, akik próbálják újraértelmezni a keresést, igaz egyelőre nem túl sok sikerrel.

Mint ebből a két példából is látszik (de említhetnénk a szochálókat, vagy a videómegosztókat is), a webes alkalmazások piaca mindig ugyanazt a három lépcsőt járja be:

1. Újdonság kitalálása, és megvalósítása
2. Kisebb változtatásokkal megtűzdelt változatok megjelenése
3. Újragondolt, kibővített változatok megjelenése

Második rész: Üzlet és verseny >>
Harmadik rész: LongTail az alkalmazások között >>