Mostanában sok politikus próbálkozik az internetes tartalomszűrés bevezetésével. Ennek lehetőségeit veszem számba.

A tartalomszűrés kétféle tartalom ellen irányulhat:

• korhatáros tartalom: erotikus, erőszakos tartalmak
• kártékony tartalom: vírusok, spyware, adware programok, phising oldalak

Az első ellen a védekezés alkalomszerű, azaz van akinek káros, és van akinek nem. Itt szögezzük le, hogy egy gyerek eléri-e ezen tartalmakat, az nem csak az állam, hanem a szülők felelőssége is. Mivel az állam kezét legtöbbször gúzsba kötik a szabadságjogok, így a felelősség inkább a szülőkre hárul. Ne felejtsük el, hogy ezek a szabadságjogok igen fontosak számunkra, és az interneten különösen erősen érvényesülnek, ami az internet egyik nagy előnye. Ezt semmiképp sem szabad feladni. Főleg nem úgy, hogy a megfelelő tartalomszűrésre  alkalmas programok már bárki számára rendelkezésre állnak, így mindenki eldöntheti, hogy mit mutat meg a gyermekének, és mit nem.

A gyermekpornográfiára lehet hivatkozni, mint törvénysértő tartalom, amit blokkolni kell, de a jellegéből fakadóan itt inkább a weboldal eltávolításának kell lennie a végső célnak, akár egy nemzetközi egyezmény keretében is. Egy állami tűzfalat ugyanis mindig meg lehet kerülni, míg a tartalom eltávolítása “végleges”. Persze azért mindig felbukkanhat ez a tartalom máshol is, de a szolgáltatók önkéntesen ellenőrizhetik a szervereiken tárolt tartalmat, illetve a “lakossági bejelentések” módszere itt is működőképes lehet. Ezt a problémát én egyébként is felfújtnak érzem, hisz a többi veszélyes tartalom jóval nagyobb kárt okoz. Inkább politikailag jó húzás ezzel foglalkozni, mint veszélyességi szempontból.

A második pontban leírtaknál inkább a terjedés megfékezése a fő cél. A legnagyobb biztonsági hézag pont az, hogy nincs megfelelő módszer a terjedés megfékezésére. Ugyanis mindig vannak védtelen gépek, és olyan szolgáltatók, akik szemet hunynak a spam áradat, vagy a vírusos tartalmak felett. Itt az állam inkább a szolgáltatókat tudja felelősségre vonni, míg a felhasználók saját gépük biztonságáért felelnek.

Állami tűzfal
Általában a korhatáros tartalmak szűrésére akarják használni. Ez egyértelműen rossz megoldás egy olyan eszközt adni a hatalom kezébe, mellyel igen könnyű visszaélni. Más formában (könyv, újság, TV, rádió) az állami cenzúra csak nagyon korlátozott mértékben érvényesül. Egy olyan szabad térben, mint az internet ez a cenzúra legfeljebb gyengébb lehet, erősebb semmiképp. Ahogy fentebb is említettem, a szabadságjogok fontosabbak ennél. Ugyanakkor a kártékony oldalak vagy szolgáltatók ilyen módon való blokkolása sokkal jobb ötletnek tűnik, de még ez is vethet fel aggályokat. Az állami tűzfal egy egyszerű proxyval megkerülhető.

Egyéni tűzfal és egyéb szűrőprogramok
Ez az egyik helyes megoldás. Ugyanakkor itt sem árt, ha figyelembe vesszük, hogy míg a kártékony oldalak blokkolására már elérhetőek jól működő ingyenes programok is, addig ugyanez a korhatáros oldalak szűrésénél még nem teljesen igaz. De ez inkább csak annak köszönhető, hogy a korhatáros oldalak blokkolására alkalmas szűrők fejlesztése még csak egy-két éve kezdődött, míg a kártékony tartalmak már “régen” a figyelem középpontjába kerültek.

Weboldalon belüli figyelmeztetés
Ez csak a korhatáros tartalmaknál lehetséges, hisz egy károkozó nem rakja ki az ablakba, hogy: Helló, én itt épp át akarlak verni! Ugyanakkor a korhatáros tartalmaknál sem feltétlenül működik a dolog, ugyanis az embereket a figyelmeztetés csak kíváncsibbá teszi. Ha például egy link szövege a “Ne kattints ide!” felirat, akkor biztosra vehetjük, hogy az emberek 90%-a rá fog kattintani. Szintén hatástalanok a különböző korhatárjelölések, születési dátum alapján való szűrések. Ráadásul alapvető kritérium, hogy a felnőttnek ne kelljen állandóan a gyermek ügyködését figyelnie, hogy mikor ér ártalmas weboldalra.

Hibalehetőségek
Mindkét szűréstípus esetén előfordulhat gyenge szűrés, és túlszűrés. Gyenge szűrés esetén egy-egy veszélyes weboldal átcsúszhat a védelmen, míg túlszűrés esetén nem veszélyes oldalakat is blokkol. Gyenge szűrésnél egyértelmű a veszély forrása. Túlszűrésnél az egyes tartalmak elérhetetlensége okoz problémát, illetve arra készteti a felhasználót, hogy ne higgyen a szűrőnek, így sokszor  a valóban veszélyes oldalakat (a figyelmeztetés ellenére) is megtekinti. Tökéletes szűrő ugyan nincs, de a tökéletes eredményt igen jól megközelítő programok már elérhetőek.

További hibalehetőség az ellenőrzés okozta jelentős lassulás (nagy gépigény vagy hosszú idejű ellenőrzés), és ha a szűrő nem eléggé testreszabható.

Alapvető hibák korhatáros tartalomszűrés esetén

• a szűrő megkerülhető, vagy kikapcsolható bármilyen azonosítás (jelszó)  nélkül
• túlszűrés esetén egyes tartalmak nem elérhetőek
• a szűrés a szülő állandó “ottlétét” feltételezi
• a szűrő csak figyelmeztet, és nem blokkol
• a szűrőn nem veszi figyelembe a korhatárokat

Alapvető hibák kártékony tartalomszűrés esetén:

• a szűrő nem megkerülhető, vagy nem kikapcsolható
• túlszűrés esetén a szűrő hatékonysága exponenciálisan csökken