Régen írtam már magáról a “blog írásról”. Talán azért, mert sokszor engem is elkapott a fásultság, a tenni nem akarás, amikor a blog épp eszembe jutott. Márpedig kényszerből nem szabad írni, ez alapszabály. Ugyanakkor ha szeretnéd fenntartani a blogod, akkor kénytelen vagy mégis írni valamit. Már csak az a kérdés, hogy hogy veszed rá magad az írásra, úgy, hogy közben kényszernek, nyűgös tehernek se érezd azt.

Erre a legjobb megoldás az ihlet megragadása. A rendszeres írók sokszor gyűjtenek témákat, hogy legyen mindig miről írni. Aztán, amikor előveszel egy ilyen listát, akkor az a varázs, ami a téma feljegyzésénél még megvolt, már nincs meg, elveszett. Tehát, ha gépközelben vagy, jobb ha nem halogatod, és rögtön billentyűzetre veted a gondolataidat.

Másik megoldás, ha egyfajta nemtörőmdöméggel állsz neki írni. Nem kell téma, nem kell forrás, kép, semmi egyéb. Fogod a billentyűzetet, és leírod, ami épp eszedbe jut, aztán hagyod, hogy a gondolataid vezessenek. Ilyenkor sok esetben teljesen máshol lyukadsz ki, mint ahol elkezdted. Lehet, hogy a fő téma teljesen átalakul az írás során. Egy példával élve: elkezdesz az internetes társadalom hatásairól írni, és az iWiW kontra Facebook “versenynél” lyukadsz ki. Tehát minden ilyen esetben (és úgy általában lehetőleg minden bejegyzésnél) érdemes mégegyszer átolvasni az egészet, és kigyomlálni az oda nem illő, felesleges részeket, nomeg újratagolni a szöveget.

Egy megkerülő megoldás, ha egy adott téma iránt megpróbáljuk felkelteni a saját magunk érdeklődését. Ezt elérhetjük például egy-két óra szabad böngészgetéssel, olvasgatással. A témába elmélyedve általában újra feléled bennünk az érdeklődés, főleg, ha valami érdekes dolgot találunk vele kapcsolatban. Márpedig az internet hatalmas tudásbázis, így szinte mindig találunk eddig nem ismert dolgokat.

Kreatív embereknél gyakran előfordul, hogy egy konkrét téma boncolgatása helyett, inkább egy jó ötletüket szeretnék megosztani másokkal. Persze ezt nem mindig meri az ember. Részint azért, mert fél, hogy valaki ellopja a jó ötletet, részint pedig azért, mert úgy gondolja, hogy az nem a blogra való. Az elsővel sajnos egyet kell hogy értsek, a második indok viszont teljesen abszurd. Igenis van helye ennek is, és sokszor sokkal jobb értékesebb eredményez, mint egy boncolgatós bejegyzés. Így hát nem kell félni, azt is sebtében  megosztani a közönséggel, még mielőtt elszáll az ihlet.