Provokáció, mint látogatottságnövelő eszköz

2009 január 17. szombat   1 komment »
Tagek: blog

Sokan keresik arra a választ, hogy milyen a jó blog, milyen egy jó bejegyzés, hogyan lehet elérni, hogy a felhasználók kommenteljenek. Ha megnézzük egy blogszolgáltatás kiemelt írásait, a legtöbb valamilyen vitát keltő dologgal foglalkozik. Legalábbis a legtöbb kommentet ezek a bejegyzések érik el. A kommentek pedig további látogatottságot generálnak (Melyik bejegyzésre kattintasz: hozzászólás: 1db hozzászólás: 50db?). Továbbá maguk a hozzászólások is a látogatottság, illetve a tetszés/nem tetszés egyfajta mértékegységei.

Erre a legtökéletesebb példa az Index címlap oldaldobozába kikerülő írások. A többségük direkt olyan témákkal foglalkozik, melyekre a legtöbb ember felkapja a fejét (pl.: politika, gazdaság, közéleti témák). Már általában a címadás is provokáló, és még inkább a tartalom. Erre pedig megindul a kommentáradat, majd egy bizonyos méret felett szépen átsiklik flame-be, anyázásba, és a szokásos mindenki utál mindenkit megoldásba. De addig is több száz komment érkezett, és a látogató ezek után a blog többi bejegyzésére is kíváncsi lesz. Ha nem értett egyet az íróval, akkor azért, hogy milyen hülyeséget írt még, ha egyetértett, akkor meg azért, hogy milyen hasonlóan “kiváló” bejegyzést talál még. A blogger így is, úgy is jól jár.

És hogy hogyan lehet provokatívan írni? Sehogy.
A szerzők többsége, pár fizetett újságírótól eltekintve (lásd: tótawé), nem önakaratából ír provokatívan. Általában az embereknek kell valami motiváció, ami kilépteti őket a passzivitásból. Ahogy a hozzászólásoknál a provokatív bejegyzés, úgy az írónál egy vele megtörtént bosszantó esemény, egy jó/rossz hír, egy kialakuló markáns vélemény a motiváció, amitől a bejegyzések az író akarata ellenére is provokatívak lesznek. Ezt a sűrűbben blogoló emberek jobban tudják korrigálni, kordában tartani (már ha akarják), míg az első bejegyzéseket jegyző bloggerek kevésbé veszik észre a jelenséget. Részben ezért is szoktak az első bejegyzések figyelemfelkeltőként funkcionálni.

Szóval, ha legközelebb izomból nyomni akarod a Hozzászólok! gombot, akkor jusson eszedbe, hogy mi is az igazi indítékod. A kevésbé provokatív bejegyzésekből nagyobb eséllyel alakul ki értelmes vita, ám ez a látogatottságon nem feltétlenül fog érződni. Neked melyik a fontosabb?

Komment szinkronizáció

2009 január 16. péntek   4 komment »
Tagek: Blog Construction!, blog, komment, Õtlet-tár

Hiába, az embert soha nem hagyják nyugton. Eredetileg nem akartam ma posztolni, de kénytelen leszek. :-)

Zhaoman rám szólt, hogy sokan kommenteltetek, meg követtetek Turulmeme-ben,  ami nagyon jó, csak épp én nem tudtam róla. :-) Most már tudom. Éppen ezért a kommentek alatt ezentúl a Turulmeme-es kommentek is megjelennek. Köszi rrd-nek a plugint. Sajnos a plusz kommentek száma nem adódik hozzá, az oldalon írt kommentekhez, így előfordulhat, hogy a főoldalon nulla komment van írva, míg a bejegyzés oldalán több komment is olvasható. Természetesen ezek a hozzászólások a feedben sem jelennek meg.

És ha már itt tartunk, akkor had jegyezzem meg, hogy a kommentek szétszórása is igen fontos probléma egy blog számára. Főleg, ha nincs minden ilyen alkalmazáshoz API, és nem állnak rendelkezésre az APIt felhasználó pluginek. Ez tulajdonképpen egy már kitárgyalt problémával egyenértékű, csak itt épp nem a kommentelő, hanem a blogíró gyűjti a kommenteket. Bár mint tudjuk a legtöbb blog-író (ki tudja, hogy kell ezt a szót helyesen írni?)  egyben szorgalmas kommentelő is.

Tehát kellene egy egységes APIval összekötött trackback rendszer. A kommentet fogadó oldal értesítené az adott blogot, hogy kommenteltek rá, és a blog az APIn keresztül tetszés szerint lehívhatná a kommenteket. Ez akár fordítva is működhetne, így a kecske is jóllakik (több komment a szolgáltatásnál), és a káposzta is megmarad (több komment a blogon) tipikus esete forog fenn. Az egyetlen kikötés az egységes rendszer, mert több, különböző API esetén az egész nem ér már semmit. Ebben az esetben akár minden egyes oldalról, egyesével is leszedegethetnéd a kommenteket ezer darab plugin segítségével. Ez pedig nem működik.

Egy rövid példa:
Turulmeme-re komment érkezik

  1. Turulmeme elküldi a blognak a nevét, a komment url-jét, és az eredeti bejegyzés url-jét.
  2. A blog feldolgozza a pinget, és az API-n keresztül frissíti az adott bejegyzéshez tartozó kommenteket.

Blogra komment érkezik

  1. A Turulmeme crawlert, időnkénti frissítést, vagy a blog által telepített trackbackelő plugint alkalmazva értesül az új kommentről.
  2. A Turulmeme feldolgozza a pinget, és az API-n keresztül frissíti az adott bejegyzéshez tartozó kommenteket.

Nyílván egy blog tulajdonosa csak akkor érdekelt egy alkalmazást pingelgetni, ha az számára nagyobb olvasottságot eredményez. Tehát ha az alkalmazások felé is teljes kommunikációt akarunk elérni, akkor az alkalmazások magas száma miatt inkább az alkalmazásoknak kell a blogok felé közelednie. A blogok tulajdonosai nyílván nem fogják minden alkalmazás URL-jét bepötyögni az adminisztrációs felületen. Erre jó megoldás, ha az alkalmazások bizonyos időközönként meglátogatják a blogot, és frissítik a kommenteket. Ez egyébként sok alkalmazásban már most is működik. Inkább az ellenkező esetre nem találunk példát, azaz a blog felé történő szinkronizálásra. Az alkalmazásoknak nem érdeke (igaz, talán nem is ellenérdeke) a saját rendszerükbe érkezett kommentek blogokon való elhelyezése. Viszont a felhasználóik szempontjából, melynek többsége blogger, becsülendő lépés lenne egy, a fentebb vázoltakhoz hasonló rendszer üzemeltetése.

Podcast?

2009 január 15. csütörtök   Nincs komment »
Tagek: feed, podcast

A podcastok születtek, aztán meghaltak, és most mégis élnek?

audió podcast = audió blog (pl. rádió blogok)

videó podcast = videó blog

Attól lesz podcast, hogy nem csak egy flash lejátszóban érhető el az adott tartalom (amit amúgy elő lehet bányászni belőle, de ez nyílván fáradtságos dolog), hanem közvetlenül is. Pontosabban egy feeden keresztül, ami tartalmazza a tartalmak közvetlen linkjeit. És ezt a feedet jó pár program/szolgáltatás fel tudja dolgozni. Az RSS sem önálló műfaj, a podcast miért lenne az?

Valójában miért is hasznos a Messenger Plus?

2009 január 14. szerda   6 komment »
Tagek: e-társadalom, programozás

Sok (főleg fiatal) ember körében terjed terjedt el a Messenger Plus! nevű program, ami tulajdonképpen a Windows Live Messengert (aka MSN) egészíti ki pár csili-vili funkcióval. Ezek főleg haszontalan, és felesleges erőforrást zabáló dolgok. Főként a látványt lehet velük testre szabni (emotikonok, skinek, hangok,…stb.). Újabban már egész hasznos funkciókkal is kiegészült, bár a felhasználók többsége nem ezért használja, és nagy valószínűséggel nem is használja ezeket a funkciókat. Ezzel a programmal kapcsolatban hívnám fel a figyelmet egy érdekes jelenségre.

A fent említett programot használók ismertető jele a BBCode szerű szövegek a felhasználó névben, és az utána jövő rövid üzenetben. Ezek tulajdonképpen formázzák a szöveget, és mint olyanak, nagyon hasonlítanak a HTML-re. Tudni kell, hogy az ezt lehetővé tevő Messenger Plus! programban nem mindenhol lehet WYSWYG szerűen szerkeszteni, a “rövid üzenetnél” például maguk kell, hogy beírják. Tehát egy ilyen eszköz pompásan alkalmas arra, hogy elterjesszen ezt a különleges leíró nyelvet. Mivel itt a motiváció igen erős, ezért a tanulási folyamatot nem érzik terhesnek. Ráadásul a tanulás nem egyszerre, hanem szépen lassan történik, ahogy egyre többet használják a program ezen részét.

Leesett? A felhasználók nagy tömege tanul meg egy jelölő nyelvet anélkül, hogy fogalmuk lenne róla. Ezek után megérteni a html-t már nem okozhat nagy problémát. Ezen látszik, hogy egy jelölő nyelv köztudatba (és ezáltal alapműveltségbe) ivódása csak motiváció kérdése. A felhasználónak nem azt kell éreznie, hogy a szövege formázásához valamiféle elvont html nevű dolgot használhat, amit nem ismer, és biztos valami nagyon kocka dolog, hanem hogy az ismerősei is formázzák a szöveget (közösségi nyomás), és amúgy is az egész csak egy jópofa módosítás, amit lám ő is meg tud csinálni.

Még egy kis érdekesség. A hálózat hatása, hogy vannak “kisebb” elkülönülő csoportok, melyek között a Plus! program lefedettsége közel 90%-os is lehet. Ezen közösség tagjai sokszor észre sem veszik, hogy van olyan, aki nem használja a programot.