Talán már ti is találkoztatok vele, amikor egy bizonyos mennyiségű hozzászólás után egyre gyakrabban emlegetik a hozzászólók, hogy ez bizony már flame. Sokszor még akkor is, amikor ez teljesen alaptalan. Ez egyrészt azért van így, mert az illető számára nem fontos a vita további alakulása, vagy egyáltalán a vita témája, így annak elolvasása teher lesz, ami arra készteti, hogy flame-nek, felesleges (és ártalmas?) tartalomnak minősítse az amúgy hasznos vitát.

Ezen is látszik, hogy sok embernél még nem alakult ki megfelelő információ-szűrő képesség. Vagy mert nem volt szüksége rá (nem olvasott olyan mennyiségű információt), vagy mert még nem alkalmazkodott az interneten uralkodó információ bőséghez. Sajnos ez viszont romboló hatással van a vitára. Pedig a vita hasznos, hisz általában itt születnek a legjobb ötletek, és itt láthatsz csak bele a dolgok mélyébe mindkét fél szemszögéből.

Régen írtam már magáról a “blog írásról”. Talán azért, mert sokszor engem is elkapott a fásultság, a tenni nem akarás, amikor a blog épp eszembe jutott. Márpedig kényszerből nem szabad írni, ez alapszabály. Ugyanakkor ha szeretnéd fenntartani a blogod, akkor kénytelen vagy mégis írni valamit. Már csak az a kérdés, hogy hogy veszed rá magad az írásra, úgy, hogy közben kényszernek, nyűgös tehernek se érezd azt.

Erre a legjobb megoldás az ihlet megragadása. A rendszeres írók sokszor gyűjtenek témákat, hogy legyen mindig miről írni. Aztán, amikor előveszel egy ilyen listát, akkor az a varázs, ami a téma feljegyzésénél még megvolt, már nincs meg, elveszett. Tehát, ha gépközelben vagy, jobb ha nem halogatod, és rögtön billentyűzetre veted a gondolataidat.

Másik megoldás, ha egyfajta nemtörőmdöméggel állsz neki írni. Nem kell téma, nem kell forrás, kép, semmi egyéb. Fogod a billentyűzetet, és leírod, ami épp eszedbe jut, aztán hagyod, hogy a gondolataid vezessenek. Ilyenkor sok esetben teljesen máshol lyukadsz ki, mint ahol elkezdted. Lehet, hogy a fő téma teljesen átalakul az írás során. Egy példával élve: elkezdesz az internetes társadalom hatásairól írni, és az iWiW kontra Facebook “versenynél” lyukadsz ki. Tehát minden ilyen esetben (és úgy általában lehetőleg minden bejegyzésnél) érdemes mégegyszer átolvasni az egészet, és kigyomlálni az oda nem illő, felesleges részeket, nomeg újratagolni a szöveget.

Egy megkerülő megoldás, ha egy adott téma iránt megpróbáljuk felkelteni a saját magunk érdeklődését. Ezt elérhetjük például egy-két óra szabad böngészgetéssel, olvasgatással. A témába elmélyedve általában újra feléled bennünk az érdeklődés, főleg, ha valami érdekes dolgot találunk vele kapcsolatban. Márpedig az internet hatalmas tudásbázis, így szinte mindig találunk eddig nem ismert dolgokat.

Kreatív embereknél gyakran előfordul, hogy egy konkrét téma boncolgatása helyett, inkább egy jó ötletüket szeretnék megosztani másokkal. Persze ezt nem mindig meri az ember. Részint azért, mert fél, hogy valaki ellopja a jó ötletet, részint pedig azért, mert úgy gondolja, hogy az nem a blogra való. Az elsővel sajnos egyet kell hogy értsek, a második indok viszont teljesen abszurd. Igenis van helye ennek is, és sokszor sokkal jobb értékesebb eredményez, mint egy boncolgatós bejegyzés. Így hát nem kell félni, azt is sebtében  megosztani a közönséggel, még mielőtt elszáll az ihlet.

Van ez a Chrome nevű jelenség. Csináltak egy böngészőt, ami alap esetben olyan, mint egy lebutított Firefox egy egyedi felülettel ellátva. Milyen furcsa ezt leírni “lebutított Firefox”, mikor valaha maga a Firefox koncepciója is az volt, hogy adjunk az emberek kezébe, egy gyors, és könnyen használható “minimalizált” böngészőt.  Itt vált le a Mozilláról. És igen, ma már csöppet sem nevezhetjük minimalizáltnak, mert ugyan nincs benne levelező, meg chat, meg miegymás, de ott vannak többek között a kiegészítők, amik mindezt helyettesítik (meg hát ma már rengeteg funkcióval rendelkezik).

De térjünk vissza a Chrome-ra. Ők most ott tartanak, ahol a Firefox a megszületésekor. Najó mégsem, hisz előttük már ki van taposva az út. Megjelenítő motornak ott a webkit, és alkalmazás példának ott a Firefox, ami részben “házon belüli program” (ugye a Google az egyik fő támogatója). Hip-hop kész is a böngésző ala Google módra.

És rá egy kis időre, már alpha, aztán már csak kapkodjuk a fejünket, hogy mindjárt egyenesen jön a 2-es verzió. Ennyire gyorsak lennének? Aztán eszünkbe jut, hogy tulajdonképpen így utólag integrálják bele azokat a dolgokat, amitől teljes lesz egy böngésző, és amit ugyan nem mindenki használ, de ha nincs benne, akkor sokan magát a böngészőt nem fogják használni. Így hát mit-van, mit-nem tenni, utólag belerakják. És azért csak utólag, mert így hamarabb megjelenik a munka eredménye, és kisebb a kockázat. Illetve lehet szép gyors fejlődést produkálni, és a hibajavítás is könnyebb, mivel több lépcsőben lehet javítani. Ügyes trükk, vagy inkább marketingfogás.

Ugyanakkor kell is ez a gyors ütem, ugyanis csak így maradhatnak a középpontban. Ha pedig egyszer kiesnek onnan, akkor a legjobb esetben is csak az éppen aktuális részesedésüket tudják megtartani. Tehát amíg a gyors fejlődés látszik, addig a böngésző vonzó opció egy netező számára, és persze folyamatos reklámlehetőség. Amint viszont ez lelassul, vagy megáll, a helyzet megváltozik, és megmutatkozik a böngésző valódi csábító ereje (már ha épp van neki).

Ezt egyébként a Firefox esetében is kihasználták, ha nem is ilyen szinten, hisz az IE6-al szemben még az évi egy (új) verzió kiadása is villámsebességű. Természetesen ott a mai napig a funkcionalitás a legnagyobb vonzó erő. (Esetleg a biztonság, de tapasztalataim szerint ez sajnos nem sok felhasználót késztet váltásra, inkább csak még egy érv.)

Tehát így van esélye a Chrome-nak feltornászni magát a nagyok közé. Mondhatnánk, hogy ez az egyetlen esélye, bár ez kicsit sántít. Sajnos ennek a hódításnak egy jelentős része a Firefox felhasználó bázisának kárára fog történni, de mégis megéri a dolog, ha közben az IE részesedése is csökken. Továbbra is kell a hódítás, mert lassan a Microsoft is felébred. Márpedig még egy 80-90%-os előnyt újra ledolgozni….

Már az amerikai elnökválasztás végén írni akartam Obama egyik nagy előnyéről, az internet optimális kihasználásáról. Akkor erről letettem, mert 100+1 hazai és külföldi elemzést lehetett ez ügyben olvasni.

Az internet a politika, és általában a szerveződések szempontjából három dologra használható:

1. ismeretterjesztés (kapcsolattartás)
2. közösség építés
3. pénzgyűjtés

És ez a sorrend sem véletlen, ugyanis ebben a sorban fedezték fel a politikusok az internet előnyeit. Az amerikai elnökválasztásnál is jól látszott, hogy míg McCain csak az első, ímmel-ámmal a második pontot teljesítette, addig Obama sikeresen alkalmazta még a harmadik pontot is. De persze megemlíthetnénk például a Wikipédiát is, aki a napokban gyűjtött össze több millió dollárt a szervezet fenntartására.

Azt is látnunk kell, hogy ez a három pont egymásra épül. Az ismeretterjesztés első körben egy weboldalt, és annak népszerűsítését jelenti, aztán fokozatosan halad az egyéb tartalmak (pl. videók) felé. A kapcsolattartás pedig nyílván az ismeretterjesztés, és a közösségépítés velejárója. Nos közösség csak akkor alakulhat ki, ha ez a népszerűsítés már elért egy bizonyos határt, és az oldalon összegyűlik a tartalomnak megfelelően hasonló gondolkodású, vagy érdeklődésű embertömeg. A közösség pedig újabb ismeretterjesztést generál (UGC ugye), és ha a szervezettsége, illetve a motiváltsága, és persze a mérete elért egy bizonyos szintet, akkor érdemes a harmadik pontot is felhasználni, ami nagy eséllyel jó eredményeket fog produkálni. Megjegyezném, hogy a közösségi pénzgyűjtés internetes formája (adakozz egy dollárt!) tipikus példája a longtail effektusnak, és az internetnek hála sokkal hatékonyabb, mint az offline társai (dobj egy dollárt a gyűjtőedénybe!).

Elég is az alapokból. A bejegyzés valódi témája a hazai helyzet akar lenni. És ezen belül is két fontos kijelentés:

1. A politikában uralkodó pártok nem használják fel megfelelő mértékben az internet adta lehetőségeket*
2. A civil szerveződések, és az újabb politikai pártok maximálisan kihasználják az internet adta lehetőségeket

(* Egy darab blognak álcázott tollbamondás nem jelent jelentős felhasználást.)
Ez a két mondat egymás ellentéte, és nem véletlenül alakul(t) ez így. A politikától, és sokszor minden fajta szerveződéstől idegenkedő embereket az interneten keresztül lehet a leghatékonyabban újra közösséggé formálni, és rávenni olyan, dolgokra, amire más környezetben már nem lennének hajlandóak. És mindezt siker koronázza legyen szó pártról, hétvégi párnacsatáról, vagy Európa legnagyobb bringás felvonulásáról.

Az internet esélyt ad a normális párbeszédre, és az ebből keletkező szerveződések (2. pont: közösségek) kifejlődésére, és fennmaradására (3. pont: pénzgyűjtés). Ez tulajdonképpen a fentebb leírt fejlődés alulról jövő kibontakozása.

Normális esetben mind az alulról jövő, félig-meddig spontán szerveződések, mind a mesterséges, generált szerveződések jelen vannak a társadalomban. Nálunk sajnos csak az egyik oldal létezik. Szerintetek van esély, hogy a közeljövőben ez változni fog? Ha máskor nem is, a közelgő parlamenti választásokon ez egyértelműen kiderül. Szerintetek mennyire fogják kihasználni a lehetőségeket? Egyáltalán Magyarországon érdemes az internetezőkre számítani, vagy túl jelentéktelen, és amúgy is jól informált közeg ez, akik úgyis beszerezik majd más forrásokból a nekik szükséges információkat? (Nah ez 2009-ben, ~4-5 milliós internetes táborral már kissé túlzás.)

(Nem utólag kell okosnak lenni, itt az ideje megjósolni, hogy mit hoz a holnap!)